Egy kórház nem a világ leboldogabb szeglete. Itthon aztán, ahol lépten-nyomon a csendes, ám annál masszívabb rohadásba ütközik az ember, főleg nem. A kórházak elvileg tele vannak olyan emberekkel, akik hivatásszerűen tesznek jót másokkal. Nincs demagógia, természetesen a kórházi ápolók nagy része segítőkész, egy kis része meg nem, de az biztos, hogy a két csoport létszáma együttvéve is kevés ahhoz képest, hogy mennyi a beteg. Ezért nem tudnak azonnal ott teremni, ha az ember mondjuk kacsát űríttetne, hogy aztán azonnal fel is tölthesse. Ilyenkor jön képbe a szomszéd ágyon fekvő sorstárs látogatóba érkező barátnője, aki kifejezett kérésünk ellenére hozzányúl a pisisküblihez, és még humora is van.
Budapest, 2008. július 5. szombat. A Péterfy Sándor utcai kórház szeptikus osztályán fekszem, előző nap szedtek ki a vállamból amúgy is távozni készülő csavarokat. A nyitott ablakon át hallani a melegfelvonulást kísérő rendőrségi helikopter zúgását, felkelni nem nagyon tudok, mint ahogy a mellettem fekvő két lábsérült sorstárs sem túl mozgékony. "Egy újabb nap a pokolban, amit túl kell élni" - visszhangzik fejemben az Apokalipszis most című film legendás szövege, ami ebben a helyzetben annyira patetikus, viszont találó, hogy röhögnöm kell. Ekkor érkezik meg P., a térdsérült exfocista (majdnem megyekettő) barátnője, aki pasijával teljes egyetértésben, körülbelül tíz perc után ajánl fel egy üveg ásványvizet, mert látja, hogy az enyém elfogyott. Úgy tűnik, neki ez neki egyáltalán nem kínos, én élek a lehetősséggel. Fizetni viszont nem hagy, ötven forintot minek, mondja. Aztán beszélgetnek tovább a barátjával.
Ekkor a harmadik kolléga megnyomja nővérhívót. Autóbalesete volt, combja tört több helyen, utánam műtötték pénteken, úgy öt cső lóg ki a jobb lábából, plusz a vasak, térdtől csípőig. Ő tényleg nem tud megmozdulni. Hétvége van, az egyébként baromi zsúfolt osztályon összesen talán két ápoló van szolgálatban, sok az idős beteg, percenként fut le egy infúzió, sokat rohangálnak, ezt még fekve is lehet érzékelni. Meg sokat cigiznek is az erkélyen, igen. Eltelik két perc, a szemben lévő kolléga halkan káromkodni kezd. P. barátnője megkérdi, mi a gond. Semmi, morogja a balesetes. Ekkor a barátnő észreveszi az ágy alatt a teli kacsát. Miközben valamit magyaráz P.-nek, szinte észrevétlenül odamegy a balesetes ágyához, kezére húz egy műanyag kifliszacskót, megfogja a kacsát, és már el is tűnik vele a budiban. Pár másodperc múlva kijön, folytatja a mondatot ott, ahol abbahagyta az előbb, visszateszi az ágy alá az üres tartályt, majd megkérdi, hogy kérünk-e kávét, mert ő most elmenne az automatához. Kérünk.
Mikor visszajön, a balesetes immár megkönnyebbülten megköszöni a segítséget, és elhebegi, hogy ezt igazán nem várja el egy idegen embertől. Erre a lány csak annyit mond: "szükség volt rá. Különben is egy üzemi konyhán dolgozom, láttam már ennél undorítóbb dolgokat is."
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Propeller 2008.08.11. 08:11:35
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PTibor (törölt) 2008.08.11. 08:03:15
Scientist · http://deadindian.extra.hu 2008.08.11. 08:46:22
szééép :D
canismerga 2008.08.11. 09:18:20
Telepi János · http://www.panel.blog.hu 2008.08.11. 09:26:46
jimbo ezekiel 2008.08.11. 09:49:28
Pattaya (törölt) 2008.08.11. 10:06:31
Vérnűsző Barom 2008.08.11. 14:05:46
Ezzel együtt sajna így van ez a kórházban. Ha a betegek, látogatók nem segítenek egymáson, akkor - egy-két ritka kivételtől eltekintve - pokollá válik a kórház, és minden lesz ott, csak nem gyógyulás.
Egyszerűen nincs rá elég ember, eszköz, lehetőség.
Így a minapi morgolódásomat folytatva, ismeg fordítottra sikerült a hír...
Sajna annak lenne manapság hírértéke, ha lenne személyzet, tenné (tehetné) a dolgát, és nem a látogatók, betegek önképzőköre üzemeltetné a kórházakat.
Saját, és ismeretségi kör eseteiben került már be így kórházba sztandardnak nevezhető kaján kívül fecskendő, gyógyszer egyaránt, de a kedvencem a hőmérő bírt lenni.
Elképedesemre közölte az áplolónő, hogy az sajna nincs elég. Elbaktattam a patikába, kértem egy tucatnyit. Az eladónak szemes se rebbent, kicsit fásultan kérdezte, hogy megint elfogyott a kórházban?
De nem gyenge a budapesti rokonsághoz gebinbe kiadott beteg se...
Ezek miatt ismeg lehet egymást, a kórházi személyzetet, magát a kórházat szídni, de sajna - a tegnapihoz hasonlóan - jelen esetben se kéne hosszan ismeretlen tettes után nyomozgatni.
Konkrét, megnevezhető, egyszemélyi felelőse van a témának, akit Gyurcsány Ferencnek hívnak.
Pár éve más személy lett volna a hunyó, de most, most van, és a fenti legény a miniszterelnök, így, egyben tehát jelenleg ő a felelőse ennek a szitunak. Is.
Igaz, ma már nem szerepel a titulusában a felelős szó. Ettől még az...
Leeroy of SMV Design 2008.08.11. 21:21:05
Virág elvtárs 2008.08.11. 23:58:37
Tisztelettel:
Virág
Atolla 2008.08.13. 15:31:58
Atolla 2008.08.13. 15:34:26
Vérnűsző Barom 2008.08.14. 05:52:09
Egy ilyen hír bearanyozná az egész délutánomat, és mosolyogva szökdécselnék átölelni a világot.
Addig maradnak a kishírek, amik valahogy alig tudnak ellátni egy blogot. Kicsit se tűnik a BKV-blog napi többszöri frissülése mellett az itteni egy-két kósza eset.
Atolla 2008.08.14. 10:06:39
A tegezés miatt elnézést kérek tisztelt bloggerek,és kicsit filozofálgatósra sikerült ez kérem de legalább politika nincs benne:D
Atollától!
Vérnűsző Barom 2008.08.14. 19:10:29
Most, és itt, az épp megoldandó szituban legyen a mókus jó fej, és egyébként meg bátran sorozatgyilkoljon, kommentezzen, kövessen el egyéb galádságokat, ahogy azt aktuális hajlamai diktálják.
Legfeljebb majd lehet szörnyűlködni, hogy pedig milyen rendes segítőkész darab volt.
De igazán nem azt tartom jónak, amikor kényszerhelyzetben (kórház, földreng,s, árvíz, atomtámadás, szapora csecsemőhalál, stb.) segít valaki a másiknak. Abban szinte semmi kihívás nincs, tulképp valamennyire természetes, szükséges a közös túléléshez.
Azt se tartom igazán jó pontnak, ha valaki a munkakörében segít valakinek. Ezt vállalta, ez a dolga, tegye. Így semmi különös nincs (elvileg persze, mert valahogy nem szokás), ha egy biztonsági ember teszi a dolgát, leadja a pénztárcát, segít közlekedni. Elvileg valahol ez a dolga, ezt vállalta. Hír akkor lesz belőle, ha nem ezt teszi. Ha a tűzoltó nem olt, hanem gyújt, a rendőr rendetlenkedik, a predesztinált tolvaj pénztárcát, iratot ad ad vissza, az ápoló kártékonykodik (mi lehet az ápol ellentéte?)
Ha jól értelmezem a blog eredeti célkitűzését, akkor szokatlan, az adott szituációtól, megszokott elvárásoktól eltérően, váratlan és önzetlen módon ismeretleneken segítő emberek eseteit próbála közzé tenni. Erre sok sansza persze nincs, egyrészt, mert ritkaság, másrészt mert gyakran észre se veszi a megsegített, netán nem is érti, mi történt vele, vagy le se írja, mivel szégyenlős, kiderül a balfaszsága, ciki, nem tud írni, vagy egyszerűen eszébe se jut.
Az igazán ciki az, hogy ilyen blog ötlete egyáltalán felmerült, olvassák a népek, látogatottsága van. Ez jelenti azt is, hogy az ilyen viselkedésre van ugyan igény, de ritkaságnak számít.
A blogból, és a Való Világból kiderül, hogy nem túl segítőkészek a népek.
Jól el is lehet merengeni mindenfélén, például ennek az okán. Felmerül az, hogy elvadul kissé a világ, a sok egyébként segítőkész ember nem mer segíteni, mert fél valamitől. Leginkább okkal...
Merengjünk el mélán azon, hogy hol, mikor azok mégis a népek? Hagyjuk ki a nagy katasztrófákat, és ki is derül az, hogy akkor, ha a másik, megsegítésre váró fél valamiért szimatikus (pl. szőke, amikor barnákat szeret ölni, és így kompenzál, vagy szárazon jobban tetszik neki Sculpture, akit nem is úgy hívnak), vagy épp teljesen közömbös, de nem kerül különösebb plusz fáradtságba.
A szimpi-nem szimpi egy dolog. Baromi sokán megússzák azt, hogy segítsenek rajtuk, pusztán azért, mert rondák, bugrisok, ostobák, túl önteltek, vagy különösen kirívóan viselkednek. Ezek így jártak...
Viszont a nagy többségüknek nem kéne ilyennek lenni. Ha normális anyagi körülmények között, békében, biztonságban élhetnének, rendes iskolák elvégzése után normális jövedelemért megfelelő állásuk lenne, mindjárt lehetnének szimpatikusabbak.
Úgyhogy el is érkeztünk ahhoz a kis kedvencemhez, aki, egy személyben képviseli azt a csoportot, amelyik konkrétan tehet arról, hogy az emberek nem segítenek egymáson, hogy nem szimpatikusak, hogy dagadtak, rondák és undokok, hogy gonoszak, mert velük is azok, hogy el vannak vadítva egymástól, össze vannak ugrasztva származási, vallási, felekezeti, politikai okokból, és ezt a konkrétnak tekinthető személyt jelenleg épp Gyurcsány Ferencnek hívják. Ő tehát az a konkrétan felelőségre vonható személy, aki azt a réteget képviseli, akik miatt az emberek nem segítőkészek, marják egymást, így tulképp ennek a blognak a létrehozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Ha tehát szeretnénk egy kicsit segíteni másokon (úgy egyébként szeretne a fene, mármint az én esetemben), akkor őt, és csapatát, majd az őt követő hasonló társulatokat kéne elhajtani a vérbe.
És a világ ismét mosolygós, kedves hely lesz, tele olyan emberekkel, akik figyelnek egymásra, segítőkészek, szimpatikusak, azaz pont olyan, amilyen sosem volt.
Atoila. A tegezés nem baj. Ha meg a szőnyegre szaró macska végtermékének eltakarításának lehetőségét politikának tartod, akkor sajna ki kell ábrándítsalak: Mindenben van politika. Sajna.
Atolla 2008.08.22. 12:42:07
Miért lettünk mi ilyenek? Bizalmatlanok, mért útáljuk ezt a szemüveges gírnyó csávót:D ! Ez nem csak Gy. F. hibája szerintem, hanem a mi kis szocialista múltunk bár jobb ráfogni mindig 1 emberre. most épp GY. F. re. Alabból bennünk van hogy mindenre gyanakszunk és hiába beszélik be nekünk a nagy demkoráciát ha ilyen rosszul élünk akkor hová dugták el? A minap segíteni akartam egy mamikának felcíbölni a 3 kilós mosópor meg az egyenkén kb 4 kilós reklámszatyrait a a pénztárhoz de nem nagyon engedte. Kérdezte a boltosnő hogy van e biciklie eltolni ezt a rengeteg cuccot, morgott neki is valamit fizetett és ment. Fizettem én is és lépetem.Illettve biciklizetem haza Látom megy haza gyalog. Megálljak? Lehet rossz ember voltam, nem álltam meg. A boltban se kellettem akkor itt se? Nem tudom. Holnap megpróbálom látni fogom szerintem. De hogy segítsen az ember ha nem engedik? Az elvadításról jutott eszembe a melegfelvonulás. Ahogy én láttam egy rakás buzi meg tranfeszcica,bocsi hogy írom csak körbe akarta
ugraburgrálni a várost ezzel mi volt a gond?Az állítólagos normális népek úgy viselkedtek mint akik a középkorban vannak, a nagyonsötét középkorban. Nem tudom erről kinek mi a véleménye nekem az, akinek a homik viselkedése nem tetszik menjen haza tegyen fel egy füllhallgatót és nézze a falat . szerintem egy cicafiú se dobálta volna meg kővel. Bár a mi imádott ókullárés, girnyó kis királyunk elgondolkodhatna azon hogy a belpolitikai helyzet még nem az igazi...sőtt és talán nem az új híd nevének a pályázatával kellene foglalkozni hanem ilyesmivel...nehogy csák norrissz híd legyenD bár szerinted érdekli is őt az ilyesmi??? ül a kiskirályái székébe és számolja az aranyát:D
Atollától!