Nézem a híreket, ezerszer megfogadom, hogy nem, nem húzom fel magam, aztán egyszer csak katt, felfogom, hogy miket ordibálnak, hogy néznek ki, milyen jelképeket használnak ezek az emberek, akik most megint az én pénzemet költik. Még szerencse, hogy eszembe jut a 2004-es solti gazdatüntetés, ahol a budapesti Erzsébet-híd lezárása után Zsikla Győzőnek sikerült véghez vinnie egy újabb hídblokádot, legálisan, összecsapások nélkül. Pedig az az ember sem teljesen százas, szerintem.
Szegeden dolgoztam még, regionális médiasegédmunkásként, mikor az MTI lehozta, hogy Zsikla Győző teljes hídzárra készül Solton. A dolog azért volt érdekes, mert szerte az országban gazdatüntetések zajlottak, ráadásul a 2002-es, oszlatással véget érő budapesti Erzsébet-hídi csata óta ilyen nem volt. Ráadásul a rendőrség is kiadott Zsikla bejelentésére válaszul valami olyan közleményt, hogy minden rendbontást megakadályoznak, satöbbi satöbbi... a Bács-Kiskun megyei főkapitányt akkor Gergényi Péternek hívták.
Mikor megérkeztünk a helyszínre, azt láttuk, hogy a Soltra vezető bekötőúttól egészen a hídig vezetett a félpályát lezáró traktorok sora, ami nem kis táv, rengeteg rendőrt lehetett látni, az akkor rendszeresített béna bőrdzsekiben, meg usankában, mai szemmel úgy néztek ki mint egy frissen felszabadult szovjet tagköztársaság lúzer polgárőrei. Akkor feszültnek éreztük a légkört, pedig se vízágyú, se pajzs, semmi nem volt a környéken...
Kerestük Zsiklát, közben néhány kivételtől eltekintve kitartóan süvegeltek a gazdák. A főlázadó vigyorogva várt bennünket, meglehetősen infantilis látványt nyújtott, valószínűleg túl volt már a lélekmelegítő házifőzésűn. Kérdeztük lesz-e balhé, azt mondta nem, mert már kitalálta, hogyan lehet legálisan lezárni a hidat.
Fél óra múlva a következő történt: egy nagy csapat érkezett Solt felől, főleg idősek, zászlókkal, táblákkal. Megérkeztek az útzárhoz, egy botos, remegő lábú öregember odament az egyik rendőrhöz, hogy ő vezeti a gazdatüntetéssel szimpatizálókat, és csatlakoznának a félpályás útlezáráshoz. Kis tanakodás után a rendőr azt mondta, ehhez joguk van, tehát akkor menjenek a kilométeres sor másik végén tartózkodó szervezőhöz, jelezzék neki ebbéli szándékukat. Így is történt, a menet elindult az úttestnek azon a felén, ahol nem álltak traktorok. Így viszont a félpályán zajló forgalmat is le kellett állítani, a botos vezér miatt elég hosszú időre, emlékeim szerint majd másfél óráig tartott, míg a menet végül becsatlakozott a traktorosok közé, és félpályán újraindulhatott a forgalom a hídon és az odavezető úton.
Könnygáz nem volt, zsidózás nem volt. Pörkölt volt, meg a gazdák mutogatták, hogy mennyi kifizetetlen számlájuk van ilyen-olyan felvásárlóktól. Persze a törvény szellemével visszaélni nem szép dolog, a leleményesség mindenesetre szimpatikusabb, mint a cél nélküli erőszak. Bocsánat a múltidézésért.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ember 2008.09.24. 15:50:43
ÉS fasisztázás volt? Azt szívesen tűrőd?
Az már jól esik neked barátom.