Túllépte hatáskörét a jófej trolivezető

Telepi János ,16:37

Budapest tele van jófej BKV-dolgozókkal, ezt ugye mindenki tudja. Hol egy mozgáskorlátozott utasnak ugranak segíteni, hol elnézőek a sietős, bérletét kereső utassal. Néha az a vád ér engem is, hogy ezek az esetek egyáltalán nem különlegesek: nem kellene olyan nagyon felfújni azt, hogy valaki normálisan végzi a munkáját.

 

Ez végülis igaz. Tündi leveléből viszont fény derül egy esetre, ahol a trolivezető annyira beleélte magát a szolgáltatásba, hogy végül jócskán túllépte hatáskörét: az utcai hidegre figyelmeztette az utasokat.

 

 

Budapest, 70-es trolibusz, egy szeptemberi hajnalon, 6:30 tájban. Meglepő, hogy ez már nem is számít korai időpontnak az utasok számából ítélve. Azért még „levegős” az utazó tömeg, könnyen átlátni a troli elejéből a kocsi végéig.


Felszálltam másodmagammal együtt, a fiatal sofőr pedig: „Jó napot az új utasoknak!” Nem törődtem vele, volt már ilyen korábban is, jól esett, ennyi.


Utazunk. Új megálló, három új felszálló. A hangszóróból: „Derűs reggelt mindenkinek!”. A három új utastárs közül az egyik induláskor még kapaszkodót vagy ülőhelyet keresve támolygott, most előre nézett a vezetőfülke felé. Ekkor a férfihang ismét: „Igen, önnek is jó reggelt!”


Ekkor már felkaptam a fejem, gyakorlatilag egyenként üdvözölt szinte mindenkit a sofőr – nem csak felszálláskor, hanem leszálláskor is. Ezt annyi bájjal és tolakodás nélkül tette, hogy egyáltalán nem volt irritáló vagy személyeskedő.


Közeledtünk az Izabella utca felé – ekkorra már túl voltam három megállón és megértettem, hogy akár elindul, akár megérkezik, akár áll a troli, a jóvágású sofőrünk köszönget, üdvözöl.


Azonban ismét meg tudott lepni a megálló felé közeledve: „Gondolom nem lepődnek meg, hogy nem tudok beállni a megállóba, kérem óvatosan szálljanak le, csúszós még az út a reggeli esőtől!” Hoppá, gondoltam, azért ez nem semmi.


Megérkeztünk a nagykörúti megállóhoz. Nem túlzok, ha azt mondom, majdnem leestem a székről, amikor meghallottam a sofőr újabb jókívánságát: „Teréz körút, viszontlátásra, legyen szép napjuk, és vigyázzanak, nehogy megfázzanak, hűvös van még odakint!”


Nem bírtam tovább, hangosan felnevettem már, annyira jóleső, annyira szokatlan és olyan emberközeli volt mindez. (Hozzáteszem, hogy az utasok egy része még ekkor is faarccal, bambán üldögélt.)


Ekkor eldöntöttem, hogy én is köszönök neki leszálláskor – nem voltam úttörő az elhatározással. A Nagymező utcai és az Andrássy úti megállókban már szinte kivétel nélkül mindenki az első ajtónál akart leszállni, hogy köszönhessen, inthessen a sofőrnek.


Én a hüvelykujjamat az égbe emelve jeleztem, irtó jó ez a stílus, amit nyom! Mosolyt kaptam cserébe, és valami olyan érzést, amit szerintem BKV járaton még sohasem.


Üzenem a sokszor ordenáré stílusban vezető és az autósokkal ordibáló, utasokat szükséges rossznak tekintő többi sofőrnek: lehet példát venni és kipróbálni, milyen lehet inkább így eltölteni egy munkanapot!

 

 

Ha te is pozitívan csalódtál az emberekben, írj a szimpatikus@indamail.hu címre!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szimpatikus.blog.hu/api/trackback/id/tr102312860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

idéző 2010.09.22. 19:53:50

Szerencsére mindig is voltak ilyen lelkes vezetők a BKV-nál, bár valóban ritkák. Régebben a földalattin volt az a vezető, aki ilyesmiket mondott be, hogy: "Készülődhetnek az Oktogonnál leszállók, nekik további jó utat."
A 49-es villamos vonalán jár még egy mókamester, aki városnézést tart: "Jobbra látható a Nemzeti Múzeum, előtte a kerítés takarja a nagy magyar költő szobrát, Arany Jánosét."
"A következő megállónál leszállni szándékozók a jobb oldali nyomógombbal szavazhatnak."
:)
Őt egyébként 10 percig élőben közvetítették a múlt héten valamelyik reggeli csevegős rádióműsorban.

Qwer 2010.10.29. 17:19:46

Vagy 15 éve én is találkoztam a 7X-es trolin egy ilyen vezetővel ("Lövölde tér, az ajtók a jobb oldalon nyílnak").
Ha fiatal a sofőr, akkor nem ugyanaz volt. Talán a tanítványa? :)

Ailaoshi · http://miraculousmandarin.weebly.com/ 2011.01.18. 05:35:19

Én pár éve a 85-ös busz vonalán találkoztam többször is egy hasonló sofőrrel. Végigröhögcséltem a majd' egyórás utat, itt is volt "a jobboldali ajtók nyílnak", valamint "a XX megálló következik, vissza nem térő alkalom, hogy átszálljanak a XX buszra" meg ilyenek. Nekem nagyon bejött, leszálláskor én is vigyorogtam meg megköszöntem, az viszont megdöbbentő volt, hogy sokan nemhogy nem értékelték (oké, nem jöhet be mindenkinek ugyanaz a humor, vagy lehet rossz napja) hanem volt, aki kifejezetten aggresszívan reagált, néhányan egymásnak mondogatták, hogy "mi a f..szt hadovál ez b..meg, ménem fogja be a kib..tt pofáját" meg hasonlók. Ez nekem teljesen érthetetlen.

AR5T7 2011.02.01. 14:01:47

Szomoru ezt olvasni. itt a vilag masik felen ez teljesen bevett szokas. jo a busz, koszonsz, a sofor visszakoszon. ha nemtudod hogy eppen hova mesz, kerdezel. a sofor megall, meg akkor is, ha nincs mgallo, sot tapasztaltam olyat is hogy konkretan a haz elott allt meg egy idos neninek. (mentsegere nem volt valami nagy kitero az eredeti utvonaltol) sot, ha eppen latod, hogy az orrod elott megy el, es elkezdessz futni utana, szepen megall, megvar. mindegy, hogy milyen messze vagy, megvarnak. ha messze van egy megallo, de epp a hazad elott halad el a busz, van, hogy siman felvesznek. azt mar szerintem lenyegtelen is leirnom, hogy leszallaskor is intenek, koszonnek. ha valaki nem koszon, azt meg talan bunkonak is nezik....nem elnek megyarorszagon....