Új blog, első poszt. Magyarázkodás helyett vágjunk bele!

Aki rendszeresen utazik vonattal, az tudja, hogy a jegyvásárlásnál csak egy rosszabb van: a péntek délutáni jegyvásárlás Budapesten. Sokan mennek haza vidékre, délután háromtól gyakorlatilag több 10 méteres sorok alakulnak ki az összes pályaudvaron, rengetegen kérnek számlát a munkahelyük címre, mert ugye a cég fizeti a hazautat. A "van még 10 percem, gyorsan megveszem a jegyet" típusú kijelentések értelmüket vesztik. Annak külön bája van, mikor valaki előrefurakszik, hogy neki megy a vonata, bámulatos mentális képességekről téve tanúbizonyságot nem hallja meg a mögötte állók felszólításait és jelzőit, megveszi a jegyét, majd legközelebb rohanás közben láthatod ismét: te futsz, ő meg sört szürcsöl kényelmesen valamelyik talponállóban. Tegnap viszont hihetetlen dolog történt: két ember normálisan viselkedett

Nyugati pályaudvar, este hat óra, tömeg, nyomor. Beálltam a legrövidebb sorba csak négyen vannak előttem, viszont hamar kiderül, hogy nem véletlenül hanyagolják az emberek ezt az ablakot. Az előttem álló szőke srác közölte, hogy ő volna az utolsó vásárló, a pénztáros be fog zárni utána. Oké, kiválasztottam egy másik, jóval hosszabb sort. Ekkor érkezett futva a hosszú hajú fiú, meglehetősen izzadt, majd mikor a szőke neki is elmondta mi van, kis híján elsírta magát. Nem hallottam, mit mondott, de láthatóan tényleg el kellett érnie valami vonatot. Nem furakodott, nem próbált trükközni, csak állt tanácstalanul. Ekkor a szőke srác közölhette vele, hogy majd vesz jegyet neki is, mert a hosszú hajú előkapta a pénztárcáját, és vadul elkezdett benne kutakodni. Persze, nem volt aprója. És ekkor eljött a pillanat, amikor nem hittem a szememnek. A késésben lévő utas otthagyta a sporttáskáját a szőkénél, és elrohant pénzt váltani. A szőke megvette a jegyet, megvárta, a fiú gyorsan fizetett majd elrohant.

Először nekem is apróságnak tűnt ez az egész, de aztán rájöttem, hogy talán még nem is láttam ilyesmit. Egyikük sem akart kicseszni a másikkal, gondolkodtak kábé 30 másodpercet, majd találtak egy megoldást, és mindenki jól járt. Ahogy leszűrtem, akkor találkoztak először, ott a Nyugatiban. Az jutott eszembe, hogy vajon tényleg ilyen kevés "jótett" történik újabban ebben az országban, vagy csak egyszerűen már nem vesszük észre, ha valaki normálisan viselkedik? Vajon sok szimpatikus magyar van, vagy kevés?

Akkor gondoltam arra, hogy talán egy ilyen blog segítene válaszokat adni ezekre a kérdésekre. Szóval, ha várandós nő vagy és átadták a helyet a buszon, vagy szóltak a boltban, hogy kiejtettél a zsebedből egy tízezrest, akkor itt megköszönheted a kedvességet: szimpatikus@indamail.hu.