A Sziget általában tele van szimpatikus emberekkel, meg olyanokkal is, akik kevésbé azok, de őket ugye nem vesszük észre. A kezdeti "filozófus kontra pitbulltenyésztő" meccsek után az In-Kal biztonsági őreinek stílusa is sokat finomodott az utóbbi években. Persze az ember, ha kopaszt lát, reflexből büdösbunkózik magában, anélkül, hogy egy szót is beszélt volna az illetővel. Nehezen képzelem magam az őrök helyébe, de ők meg gondolom füvesköcsögöznek, ha megpillantják a rasztafrizurát. Tavaly viszont hihetetlen dolog történt. Az őr beengedett minket egy lezárt területre, mert eltévedtünk. És még útba is igazított.

Hajnal volt, haverom húgával mentünk volna hazafelé, túl voltunk Madnessen, valami reggizenélős rekord megdöntésén, az estét pedig aktív diszkófívörrel zártuk a Magic Mirrorban, ahol nagyon furán éreztem magam, mert senki nem akart átnevelni homoszexuálissá. És persze sok sört ittunk, én hogy ébren maradjak, egy idő után sok unicumot is. Kóvályogtunk tehát picit

Valahol rosszfelé fordulhattunk, mert elfogytak mellőlünk az emberek, aztán egy kordont láttunk meg a távolban, egy darab nagyon kopasz, nagyon kigyúrt őrrel. Nem tudtunk mit csinálni, odamentünk, útbaigazítást kértünk. Erre a srác elmondta, hogy most vissza kellene fordulnunk arra amerre jöttünk, de az nagy kerülő, úgyhogy ő most átenged bennünket, valami vízparton végig tudunk menni, ott lesz egy kifelé vezető híd, és akkor nem Filatorigáthoz, hanem az Árpád-híd HÉV megállóhoz érkezünk. Ezzel megragadta a kordont és arrébb rakta.

Ezen nagyon meglepődtünk, de azon meg még jobban, hogy többször találkoztunk a szigetlakó-mentes övezetben In-Kal-osokkal, akik négyes-ötös csoportokban közlekedtek, és ránk se bagóztak. Jó, mondjuk mi sem üvöltöztünk.