Nem mindegy, hogy indul a nap. Ha az ember fiatal, és egy szupermarketben dolgozik eladóként egy olyan országban, ahol mostanában mindenki annyira ideges, hogy 10 deka párizsit sem tud normálisan kérni, nos akkor valószínűleg minden nap rosszul indul. Éppen ezért képedtem el ma a Wesselényi utca és a Körút sarkán található nagy élelmiszerboltban.

A pékáru pultnál álltam reggel háromnegyed hétkor, félig még én is aludtam, láthatóan az eladólány is. Kértem három sajtos pogácsát. Helyben sütik, a korai órákban gondolom jól fogy. A pultban volt még néhány darab, nem néztek ki azok sem rosszul. A lány mögött viszont volt egy kerekes állvány, azon illatoztak a  legfrissebbek. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megkérem az eladót, inkább az állványról szedjen nekem, de abban a szúrásban meg is gondoltam magam: nem szívesen vitatkoznék, ha esetleg ugráltatásnak veszi, nyolc előtt nem vagyok fogyasztóvédő hangulatban.

De nem kellett szólni. Vagy kiszúrta, hogy a gőzölgő pogácsa felé kacsintgatok, vagy egyszerűen arra gondolt, hogy az langyosan finomabb, biztos nekem is ízlene. A lényeg, hogy szó nélkül hátrament az állványhoz, és belepakolt hármat a papírzacskóba.

Megköszöntem, rámosolyogtam. Visszamosolygott. Szerintem mindkettőnk napja jól indult.