Önvallomással kell kezdenem: nem vagyok álnaiv, a világra folyton bután vigyorgó pozitívenergia-fundamentalista. ezért nyitottam magamnak egy virtuális dühöngőt is, hogy a balansz rendben legyen, egyszerre legyenek megírva a hülyék (a panellakó fajtából) meg a szimpatikusak (mindenki). Minimális tudathasadás, szerintem belefér. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a két blog majd összeér, és a "mocsokból" fogok történeteket átmenteni ide. Pedig ugye nem elképzelhetetlen.
Szóval, nem túl szimpatikus módon, viszont sajátos, kevéssé szerethető humorral fanyalogtam egy sort a panelblogon, hogy a kukások szemetek, mert hétvégén felébresztenek. Erre - érthető módon - érkezett egy lecseszős komment:
A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél 2009.05.19. 14:42:44
A szolnoki kukásokkal nincs baj, sőt egyikőjük mindig integet is a kisgyerekeknek, akik lenyűgözve figyelik a kukásautó munkáját.
Azért a pénzért, ilyen meló mellett valakinek még erre is legyen ideje, ereje, kedve. RESPECT!
Az meg, hogy hétvégén hangosabb lenne??? Te komolyan gondolog ezt, hogy van egy külön program a hétvégi műszaknak, amit külön tréningen sajátítanak el??? Esetleg szerinted vizsgát is tesznek "hangosgörgetésből", meg "ütemre szavalásból"?
Nem vagy te normális, attól tartok...
A kritikát bírom, ezért felvettem a kapcsolatot a kommentelővel, hogy fejtené ki egy kicsit bővebben a történetet nekem. Túl sokat nem tett hozzá, de azért jó volt olvasni, hogy
Az integető kukásnak év végén majd veszek egy üveg italt, vagy valami hasonlót, és egyszer odaadom neki. A szimpatikus blogot nem valószínű, hogy olvassa, de az elismerés úgy gondolom, őt illeti.
Azért ez így rendben van, nem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
