A következő történetben nem egyik vonat a másikkal, hanem a szolnoki vasútállomás szomorú valósága ment szembe az előítéletekkel. Eleve hiba, ha az ember két órás vonatkésés idején még bepróbálkozik egy italautomatával is a resti környékén, de ha a pénz elnyelődik, az automata épp ezért püfölődik, majd mindezek következményeként feltűnik a színen egy határozott léptű erős ember, akkor általában nyugodtan kijelenthető, hogy ún. veszélyhelyzet van. Krisztián nevű levélírónkat a fékezhetetlen kalandvágy pont ilyen szituációba sodorta, ám a pofonokat végül nem ő kapta.

Az én történetem ott kezdődik, hogy cirka 2 évvel ezelőtt a szolnoki MÁV pályaudvaron rostokoltam, a várt vonatom majd 2 órás késése miatt. A várakozás izgalmában elfogyasztottam egy szendvicset, amihez akartam egy üdítőitalt vásárolni a közeli automatából. Bele is dobtam a kívánt pénzmennyiséget. Az automata azonban beadta az unalmast. Se üdítőt, se pénzt nem akart kiadni/visszaadni.

 

Magamban kezdtem feladni a harcot az automata ellen, amikor is egy kisebbségi származású hölgy odajött hozzám, és felajánlotta segítségét. Mondtam neki, hogy szerintem veszett fejsze nyele, de azért megpróbálhatja. Próbálta nyomkodni, püfölni, de ő is hasonló eredménnyel végzett. Azonban egy 40-es férfi is megjelent a helyszínen. Ő már nem kérdezett, és egyből az automatát vette támadásba. Nem finomkodott az eszközzel, hanem mintha az élete múlt volna rajta, püfölte jobbról, balról.

 

A gép erre már feladta a harcot, egy sípolás keretében visszaadta a pénzemet. Mondtam az úriembernek, hogy tegye el nyugodtan a pénzt jutalmul. Ő azonban erre nem volt hajlandó, ezért csak megköszönni tudtam a segítséget. Az eset számomra azért volt meglepő, mert mindketten maguktól jöttek oda segíteni, úgy, hogy én semmi feltűnőt nem sináltam. Belenyugodtam, hogy benyelte a pénzt, és peches napom lesz. 

 

Mint látható, a pályaudvaron is vannak még segítőkész emberek. Köszönöm nekik, nem is a pénzt, inkább az önzetlenséget.

 

Krisztián