A múltkor nem lépték át a részeget, hanem segítettek, nemrég pedig kockázatot is vállaltak egymásért a budapestiek ahelyett, hogy a fejüket félrefordítva, csukott szemmel az azonnali teleportációban kezdtek volna reménykedni. F. írt levelet a Szimpatikus blognak.

Kedves Szimpatikus Magyarok!

 

Két esetet szeretnék veletek megosztani, mindkettő metrón történt, és mindkettő a táskalopásról szól, vagyis inkább az azt követő eseményekről:

 

 

1.

Pár éve, szürke hétköznapjaim egyikén utaztam a kék metrón: reggel van, a többség álmos, bámészkodik, unatkozik, gondolatban talán éppen otthon fejezi be a kávéját. Egy nő ül az egyik sor szélén, az ajtó mellett, táskája pedig mellette. Nagyjából hasonlóan volt lélekben jelen, mint a fentiekben vázolt többség (köztük én is).

Az ajtók nyílnak, emberek tolonganak ki és be.. Az utolsó pillanatban kiugrik a szerelvényből egy férfi, kezében a nő táskájával. Rohanna vele tovább, de egy másik (jóval erősebbnek tűnő) férfi abban a pillanatban kikapja a kezéből, és beordít a nőnek, hogy várja őt az állomáson, jöjjön vissza. A nő csupán ekkor észlelte, hogy nincs nála a táska.

Az ajtók záródnak.

 

 

2.

Tegnap egy barátommal szálltunk ki a Blahán a metróból, amikor jóval előttünk meglöknek egy lányt, aki pedig sikítozni kezd: "Segítség! A táskám! Tolvaj! Fogják meg, tolvaj!"

Továbbmegyünk, a lány szalad vissza a kocsiba, vállán a táskával: ezt a részt nem értettem, főként, mert úgy tűnt, mintha a táska oldalzsebe nyitva lett volna (persze, tévedhetek). 

Továbbhaladva látjuk, hogy mozgólépcső előtt, a fal mellett egy srác egyik kezével tartja a tolvaj hátratekert karját, a másikkal pedig a zsebeiben kutat. Néhány ember áll körülöttük, de a srác egyedül végzi a piszkos munkát. Érdekes volt, hősünk legalább egy fél fejjel alacsonyabb volt (persze, azért nem kötnék bele éjszaka =) ), de nagyon úgy tűnt, hogy elbír a tetten érttel (feltételezem, ebben az őket körülvevő kisebb tömeg is szerepet játszott), sőt, az még erőltetett ártatlan arckifejezéssel magyarázkodni is kezdett, hogy nem sikerült semmit sem szereznie a lánytól.