Egyesek eldobják a szemetet, mások meg felszedik. A hétköznapi jófejség alapesete, mikor ilyet látunk, ad abszurdum teszünk. Az ilyen helyzetek anatómiája  szerintem lélektanilag könnyen megérthető: megy az utcán a szimpatikus, olyasmit lát, ami nem illik oda, mert elcsúfítja a környezetet, márpedig csúfság rossz, csúfság ellen tenni kell, nem csak gondolkodni rajta. Ez a mechanizmus egy kis darab szemétnél, tiszta utcán, esetleg "alapvetően tiszta" utcán, nagydarab feltűnő szemét esetében indul be. Ha viszont mindent elborít a hulladék, egy idő után könnyen immunisak leszünk a kis-, nagy-, szögletes- vagy akár kerek szemét látványára. Van aki viszont ettől indul be!

IceCat nevű olvasónk küldte címünkre a következő levelet:

Helló!
 
 
Egy szimpatikus sztori. A "Szemetet szedett a járókelő" c. postról ugrott be. Bár nem mai a történet, mert pár hónapja történt, de hátha.

Belváros. Anyukámmal kint ácsorogtunk az erkélyen és dumáltunk, bámészkodtunk, mikor is megjelent egy 20év körüli srác és úgy fél háztömbbön keresztül kísérhettük figyelemmel, ahogy összeszedi az utcában szétszórt reklámújságokat, zacskókat és egyéb nagyobb szemeteket. Több körben tette ezt, legalább 3x elment a kukához és kidobta amit összeszedett. Mindezt puszta kézzel, kesztyű és egyéb segédeszköz nélkül, csak úgy. Aztán pár házzal odébb bement, gondolom haza. Igaz azóta sem láttuk többet, de a mai napig emésztem a látványt...
 
 
 
IceCat

Azon töröm az agyam, hogy olyan lehet ez vajon, mint egy fordított összeomlás? Hogy nem az történik mint a hasonló című filmben, mikor a főszereplő látja a körülötte feltartóztathatatlanul terjedő rosszat, pusztulást, enyészetet, és akkor még egy kis - igaz jobbító szándékú - pusztítással próbál változtatni? Hogy a szemétszedő srác úgy kattant be, hogy "szameg, dögöljetek meg, összeszedem utánatok, mindet"? Majd még gondolkodom a válaszon, gondolom IceCat is.