Reggeli névtelen levélírónk e-mail-jének második fele következik most, amiben a fikablogok között méltán népszerű parkolás-témát világítja meg kicsit más szemszögből, nem meglepődve, de számon tartva egy pozitív eseményt. Minősített eset, bottal járó nagymama is van benne, ilyenkor szinte kötelező, hogy valami rossz történjen az emberrel. Most viszont sehol egy rossz mondat, sehol egy hamisított rokkantkártya, még lehúzás sincsen. Elképesztő.

Tehát a levél, amit kedvenc postafiókomba kaptam:

Vittem a nagymamámat a János Kórházba. Mivel nehezen és bottal jár, ezért a kocsival be kellett állni a kórház udvarára. Odamentem a kapuhoz ahol a biztonsági őrök szedték a belépésért a pénzt. Megkérdeztem az egyiket, hogy mennyibe fog kerülni a behajtás (nem jártam még ott azelőtt kocsival), mire azt válaszolta, hogy látja, hogy a nénit hoztam, biztos nehezen jár, ne fizessek semmit.

 Lehet, hogy van rá valami kórházi utasítás, hogy ha valaki indokoltan állna be az udvarra, és nem csak azért, mert lusta sétálni, akkor az ingyen mehet, de nem hiszem, sokkal inkább a személyes empátiáról lehetett szó.