Nagyon érdekes, hogy míg az angoloknak történelmükből adódóan a múlt század második felében már nem kellett olyan sokszor gyakorolniuk a tömeges sorbanállás művészetét, mégis jobban csinálják mint mi itt Közép Európában, ahol egy guriga sajt megszerzésének lehetősége még mindig beindítja az agy öntudatlan "húst-jegyre" elnevezésű területét.


Merthogy mindig van egy barom, akinek "mindjárt indul a vonata", aki szerint ő volt itt előbb, csak elment cigizni, aki letette a földre a bevásárlókosarát, hogy jelezze, csak a lisztet felejtette el. Volt egy tévés operatőrkollégám, aki minden hivatalos ügyét kamerával a kézben intézte, mert úgy szó nélkül előreengedték az összes hivatalban.


Illúzióm akkor sincs, ha éppen olyan helyen állok sorba, ahol nagyobb számban fordulnak elő a magukat értelmiségieknek tartó emberek. Kétségtelen előnye ezeknek az eseteknek az, hogy ők legalább nem magyarázkodnak. Kérdésre nem felelnek, megjegyzésekre nem reagálnak. Eléd állnak, és kész. Biztos azt gondolják, hogy több joguk van bejutni valahova, hiszen nem azért végeztek el két egyetemet.


Éppen ezért lepett meg egy embertársam viselkedése a Múzeumok Éjszakáján. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumnál például jelentős sor alakult ki, Majd minden második ember fel is lökte kis híján a dísznek (?!) kiállított népviseletbe bújtatott ázsiai származású embert az ajtóban. Amikor a sorban előttem álló hölgy elkezdett integetni a tőlünk jóval hátrébb álló nagyobb társaságnak, meg voltam győződve arról, hogy az egyik kedvenc típusom, a száját idióta vigyorba merevítő, halkan sípoló, kezével heves hívómozdulatokat leadó "jófej" áll előttünk, aki a sort megfelezve maga elé enged egy fél várost.


Ebben az esetben viszont nem ez történt. Az ismerős felfedezésének öröme látszott az arcon, de ebből a mosolyból nem lett vigyor. A sor sem feleződött meg, mert a hölgy nem maga felé hívta a többieket, hanem mutogatással jelezte, hogy ő menne inkább arrafelé. Majd kiállt a sorból, és ahogy kultúremberhez illik, hátrament a barátaihoz.

Úgy látszik van remény?