Orkok, trollok, rablók, tolvajok, garázdák és súlyos testi sértők. Mindenekelőtt emberi tulajdonságok nélkül, állati szinten vergődő ösztönlények. Ők a BKV ellenőrök - vagy biztonsági szolgálat, vagy mit tudom én, kék az egyenruhájuk, van amelyiken ott a karszalag, van amelyiken nincs. Annyi gyűlölet árad feléjük nap mint nap, hogy ha én jogvédő lennék, simán elgondolkodnék ellenőrügyi munkacsoport létrehozásán. Ha meg már létrejött a munkacsoport, olyan eseteket gyűjtögetnék, mint amit tegnap láttam a Gyöngyösi utcai metrómegállónál.

Munkából hazafelé mentem, a bejáratnál velem együtt megjelent egy fiatal anyuka, oldalán egy darab nagymamával, a hátán egy darab babával, egy másikkal pedig a kocsiban, amit tolt. A környéken lakhat, mert meglátva a bejáratnál álldogáló BKV-alkalmazottakat, kiszakadt belőle a sóhaj, hogy azon a helyen nem is szoktak ellenőrizni.Majd engedelmesen elkezdte keresgélni az oldalán fityegő táskában a bérletet.

Ekkor az egyik BKV-s (aki szegény valóban elég lehangolóan nézett ki, kannásborbarázdák az arcon, nikotinsárga bajusz, vizenyős tekintet és bizonytalan járás jellemezte) odalépett hozzá, és kedvesen próbált megszólalni.

A durva az, hogy sikerült is neki. Jó, a hangja olyan volt, mintha egy kikötött kuvasz rozsdás lánca csörrent volna meg a torkában, de az anyuka arcán megenyhültek a barázdák, mikor meghallotta a "jöjjenek, jöjjenek" felszólítást.

Az ellenőr rendes volt.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy miután kiálltak a huzatból, anyuka megkereste a bérletét, odaadta nagymamának, aki készséggel visszavitte utólagos bemutatásra. Igen, valóban, bármilyen hihetetlen, mindenki tök normálisan tudott viselkedni egy metróalagútban. Én is ritkán látok ilyet.