Hosszú, kitartó fejlesztőmunka eredményeként, laboratóriumi kutatások nélkül, ismeretlen nevű emberek itthon és külföldön is szabadalmaztatták az elveszíthetetlen mobiltelefont. A technológia lényege, hogy tudatosították magukban: a szerzésvágy kielégítésére kínálkozó lehetőséget felülírja az a tudat, hogy más elvesztett mobilját csak aljas ember teszi zsebre. Egy átlagtelónak ugyanis nincs túl nagy értéke, így az okozott óriási kár nem pénzben mérhető, hanem az elveszett telefonszámok, fontos sms-ek eszmei értékében.

A fejlesztés kiválóan működik a hétköznapokban: egy blogposzthoz fűzött hozzászólásáradatból három komment is elvesztett, de végül megkerült mobilokról tudósított:

Labasmaz:

Amikor UK nyaralas soran elhagytam a jatszoteren a gyerekkel libikokazas kozben a mobilom, odatettek az egyik colop tetejere. Amikor rohantam vissza erte, pont jott szembe a megtalalo, mondta, hogy ott van, gondoltak, ugyis mindjart visszaszaladok erte. Ez amugy 1998 oszen volt, amikor egy 2110-es Nokia igencsak jelentos erteket kepviselt a mai mobilarakhoz kepest.

közöSÜN

Egy kolleganőm ma reggel 6 körül a 233E buszon hagyott el egy mobilt (értéke kb5000HUF), kicsit sírdogált, aztán kalandvágyból felhívta a BKV-t.Rövid idő múlva visszaszóltak, hogy megvan a teló, a busz kb 15 perc múlva ér a megállóba, a sofőrnél lesz az elveszett drágaság. És ott volt, visszakerült, happy end...

dokalu

Nekem a múlt héten volt egy hasonló esetem: A lányom visszament délután a suliba és odafelé elhagyta a zsebéből a telefonját. Egyszer csak csörög a saját mobilom, egy fiatal férfi szólt bele, hogy megtalálta a telefont, valószínűleg a gyerekemé, (mert a Mama néven beazonosított :)) és itt és itt van, menjek érte, szívesen megvár. A saját mobiljáról hívott fel, és valóban megvárt. Ja, és nem fogadott el semmit. Ez visszaadta a hitemet a jó emberekben. Kb. 18-20 éves lehetett, és Németh Andrásként mutatkozott be. Ezúton is hálásan köszönöm! :)