Ha a Ferihegyi repülőtérről Budapest belsejébe akarunk eljutni, csak rossz és rosszabb lehetőségek közül választhatunk - mint azt ugyebár mindenki tudja ebben az országban. A kettőről elég sokat kellene sétálni a vonathoz, ami az egyről könnyen elérhető, de egy emeletes vasúti kocsihoz szokott brüsszeli turistánál garantált a kultúrsokk, ha befut egy vasárnap esti nyíregyházi gyors. Egyről és kettőről is van busz, de az meg legutóbbi ottjártamkor furcsa szagú emberekkel volt tele, akik minden valószínűség szerint a reptér környéki Bódéújváros lakóiként ingáznak a járatokkal. Ha nincs szerencsénk a minibusszal, útitársnak könnyen kifoghatunk egy későn érő, részegen fasiszta indulókat üvöltöző, pornóturizmusra szakosodott angol főiskolás-csürhét. A taxisokról meg mindenki tudja, hogy lehúzós bunkó hiénák, és kábé úgy néznek ki, mint a rajzolt ember a képen itt balra.

A sok lehetetlen opció közül Orsi a taxit választotta. Persze hatalmasat csalódott.

Kedves Szimpatikus!

 

Nagyon tetszik a blog, és egy 2 évvel ezelőtti tavaszi történettel szeretnék hozzájárulni. Örülnék, ha a nevem nem kerülne fel a honlapra (max. a keresztnevem), és mivel nem vagyok jártas az írásban, nyugodtan fogalmazd át a történetet. Így hangzik:

 

Csodás tavaszi napon érkeztem meg Ferihegyre, és az ország, ahonnan jöttem, nem a napsütéses órák számáról híres. Elég annyi, hogy ott a tavasz legalább 2 héttel később érkezik meg, mint Magyarországon, és a repülő ködben szállt fel. Ferihegyen majd kiugrottam a bőrömből, annyira örültem a rügyező fáknak, a nyíló virágoknak, a meleg napsütésnek és a madárcsicsergésnek.

 

Beültem egy taxiba, és szomorúan konstatáltam, hogy a sofőr egy kopasz, kigyúrt, tetovált, napszemüveges, vastag aranyláncos fickó, akivel nem valószínű, hogy megoszthatom ezt az örömömet. Azért tettem egy bátortalan próbát, és így szóltam:

 

- Hihetetlen, hogy itt micsoda tavasz van!
Mire a taxisofőr körülbelül 5 perces monológba kezdett, ami valahogy így kezdődött:
- Ugye fantasztikus? Én is annyira imádom a tavaszt! Alig várom már a májust, amikor nyílik az orgona, és olyankor este lehúzott ablakkal vezetek, beözönlik az orgonaszag és a friss szél, és ahogy a lámpák megvilágítják este a lombokat, annál szebbet el sem tudok képzelni! És ez a madárcsicsergés!

 

És így folytatta, hosszú perceken keresztül, én pedig megfogadtam magamban, hogy vége az előítéleteknek, külső alapján soha többé nem ítélek elsőre. Emlékeztek arra az (azt hiszem ásványvíz-) reklámra, amiben a "gengszterekről" kiderül, hogy madárlesen vannak ("csíkosfejű nádiposzáta")? Na, ez a hapsi mintha onnan lépett volna ki!

 

További sok sikert a bloghoz:

 

Orsi