Két telefont egy családban elveszíteni ugyanazon a napon - szerintem ez kisebb fajta bravúr. Tegye fel a kezét, aki ezek után arra fogadott volna, hogy a megtalálási arány száz százalékos lesz? Juditék akaratlanul is tesztelték a szimpatikus magyarokat, a végeredmény meggyőző lett.
Kép: sxc.hu - royalty free images
Tavaly télen történt, hogy hiába próbáltam felhívni a férjemet, nem vette fel a telefont. Kicsöngöt, de senki nem vette fel. Mivel én itthon voltam két kis gyerekkel, megbeszéltünk, hogy erre azért odafigyelünk, bármilyen gond lehet, ami miatt el kell tudni érni a másikat, már ha úgyis nála van a mobil figyeljen rá. A férjem a Kálvin téren a Szabó Ervin könyvtárban volt, én meg kitartóan csöngettem. Egyszercsak felvette egy kedves hang, és közölte, hogy mondjam meg a férjemnek, vigyázzon jobban a dolgaira, és legyen kedves elmenni a biztonsági őrökhöz, mert oda került a készülék. Pár perc múlva hívott a férjem, egy ismerősünk mobiljáról. Megmondtam neki, hogy hol találja a telefonját, megkönnyebbülten tettük le.
Néhány órával később esni kezdett a hó, és én leszaladtam a gyerekekkel kicsi szánkózni. Telefon (új, pár napos volt), farzsebbe, se táskát, se babakocsit nem vittünk. A játék hevében nagyon átázott a gyerekek cipője, gondoltam, felszaladok egy másikért. Akkor vettem észre, hogy most meg én veszítettem el a telefonom. Nagyon kétségbe estem, mivel tudtam, hogy némára van állítva: amikor aludtak a gyerekek, levettem a hangot, ébredés után pedig nem állítottam vissza. Megkértem egy ismeretlent az utcán, hogy kezdje már el hívogatni, én meg szaladgáltam a játszótér melletti dombon, hogy hátha meglátom a villogó készüléket a sötétben, hóban... Persze, semmi.
Már percek óta ment ez a rohangálás, amikor végre felvette egy kedves anyukatárs. Megküzdött vele, ugyanis még nem volt dolga érintőképernyős telefonnal, de végül sikerült az átadás-átvétel. Este elmeséltem a férjemnek, és megállapítottuk, hogy vannak még jó emberek...
(Próbáltam azóta is fórumot találni annak, hogy megköszönjem, de nem igazán sikerült elkérni egyik kedves jótevőnk számát/nevét sem, ezért így, majd egy évvel később talán itt, e sorokat olvasva ismeretlenülis jó érzést keltenek ők más emberekben is. Köszi.)
Judit
Ha te is pozitívan csalódtál az emberekben, írj a szimpatikus@indamail.hu címre!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nick066 2010.11.02. 13:50:07
Az 'ANYA' bejegyzés tűnt a legalkalmasabbnak (egy még valszeg nőtlen fiatalemberről volt szó).. felhívtam és elmondtam a anyukának, hogy a fia nálunk hagyta a telefonját, szóljon neki, hogy hol keresse. Alig hogy letettem a telefont, az elkezdezdett csörögni 'ANYA' hivott ..azt hittem, még valamit kérdezni akar.., de rögtön belekezdett: 'Szia Petikém, anya vagyok, a ... boltban hagytad a telefont!"
BKV reszelő 2010.11.02. 14:04:49
Metal Warrior · http://ordogvilla.blog.hu/ 2010.11.02. 14:10:50
Na, az ilyennel mit csináljak?
maxval bircaman balcán · http://www.bircahang.org 2010.11.02. 14:16:07
Eladod a legközelebbi telefonos boltban, ahol levonják az árból a kikódolás tiszteletdíját.
Metal Warrior · http://ordogvilla.blog.hu/ 2010.11.02. 14:19:49
De kösz a tippet! :)
Telepi János · http://www.panel.blog.hu 2010.11.02. 14:27:14
indapass90210 2010.11.02. 14:30:39
indapass90210 2010.11.02. 14:32:16
maxval bircaman balcán · http://www.bircahang.org 2010.11.02. 15:05:21
Két évig a Nokiánál dolgoztam. Amikor ilyen ügyfél jött, hogy talált telefont, munkaköri kötelességünk volt udvariasan elküldeni a fenébe.