Két telefont egy családban elveszíteni ugyanazon a napon - szerintem ez kisebb fajta bravúr. Tegye fel a kezét, aki ezek után arra fogadott volna, hogy a megtalálási arány száz százalékos lesz? Juditék akaratlanul is tesztelték a szimpatikus magyarokat, a végeredmény meggyőző lett.

Kép: sxc.hu - royalty free images

Tavaly télen történt, hogy hiába próbáltam felhívni a férjemet, nem vette fel a telefont. Kicsöngöt, de senki nem vette fel. Mivel én itthon voltam két kis gyerekkel, megbeszéltünk, hogy erre azért odafigyelünk, bármilyen gond lehet, ami miatt el kell tudni érni a másikat, már ha úgyis nála van a mobil figyeljen rá. A férjem a Kálvin téren a Szabó Ervin könyvtárban volt, én meg kitartóan csöngettem. Egyszercsak felvette egy kedves hang, és közölte, hogy mondjam meg a férjemnek, vigyázzon jobban a dolgaira, és legyen kedves elmenni a biztonsági őrökhöz, mert oda került a készülék. Pár perc múlva hívott a férjem, egy ismerősünk mobiljáról. Megmondtam neki, hogy hol találja a telefonját, megkönnyebbülten tettük le.

 

Néhány órával később esni kezdett a hó, és én leszaladtam a gyerekekkel kicsi szánkózni. Telefon (új, pár napos volt), farzsebbe, se táskát, se babakocsit nem vittünk. A játék hevében nagyon átázott a gyerekek cipője, gondoltam, felszaladok egy másikért. Akkor vettem észre, hogy most meg én veszítettem el a telefonom. Nagyon kétségbe estem, mivel tudtam, hogy némára van állítva: amikor aludtak a gyerekek, levettem a hangot, ébredés után pedig nem állítottam vissza. Megkértem egy ismeretlent az utcán, hogy kezdje már el hívogatni, én meg szaladgáltam a játszótér melletti dombon, hogy hátha meglátom a villogó készüléket a sötétben, hóban... Persze, semmi.

 

Már  percek óta ment ez a rohangálás, amikor végre felvette egy kedves anyukatárs. Megküzdött vele, ugyanis még nem volt dolga érintőképernyős telefonnal, de végül sikerült az átadás-átvétel. Este elmeséltem a férjemnek, és megállapítottuk, hogy vannak még jó emberek...

 

(Próbáltam azóta is fórumot találni annak, hogy megköszönjem, de nem igazán sikerült elkérni egyik kedves jótevőnk számát/nevét sem, ezért így, majd egy évvel később talán itt, e sorokat olvasva ismeretlenülis jó érzést keltenek ők más emberekben is. Köszi.)

 

Judit

Ha te is pozitívan csalódtál az emberekben, írj a szimpatikus@indamail.hu címre!